2017. május 24. szerda, Eszter és Eliza napja van.
Fiók létrehozása
Jótékonysági koncertet szervez február 28-án este 8 órától Marosvásárhelyen a Woof4Cash...
[ Tappancs ]
A kisállattartás felelősségteljes döntés, hiszen olyan kis lény tartozik majd hozzá a...
[ Tappancs ]
Azt is mondhatnánk, hogy az utóbbi években muffin bumm volt. Nem emlékszem húsz éve, hogy mi...
[ LanGuszta ]
Lassan itt a karácsony, és ilyenkor előszeretettel fogyasztunk olyan süteményeket, amiben a...
[ LanGuszta ]
Ámon Betti: Örülök, hogy olyan helyen dolgozhatom, ahol az érték számít, nem az érdek
Írta: Bölöni Bálint    2010. június 18.
A Duna Televízió Kikötõ címû mûsorának szerkesztõsége nemcsak az ezredik adásnak örülhet – melyet pénteken, 16.45-tõl láthatnak nézõink –, hanem egy igazi „Dunás” elismerésnek is: Cselényi Lászlótól, a Nemzet Televíziójának elnökétõl ugyanis ma délután vehették át a Kollektív Nívódíjat, Ámon Betti fõszerkesztõ pedig egyénileg is elismerésben részesült. A fõszerkesztõvel a díjesõn kívül a kultúrmunka mindennapi örömeirõl, a mûsor készítõirõl és természetesen az elmúlt öt évrõl is beszélgettünk.

{mosbanner:id=29}

Mit jelent az Ön számára a Kollektív, illetve az egyéni Nívódíj?

Igazi ünnep számunkra – és persze nekem egyénileg is –, hogy a Duna Televízió elnökétõl, Cselényi Lászlótól megkaphattuk a Nívódíjat. Sokat jelent, hiszen ezt az elismerést nem osztogatják csak úgy a Duna Televízióban: olyan kollégák kapják meg, vagy olyan mûsorok készítõi részesülhetnek benne, akiknek kiemelkedõ a teljesítményük. Nagyra értékeljük mindannyian és a jövõben, ha lehet, igyekszünk még jobb mûsorokat készíteni.

Ámon Betti: Örülök, hogy olyan helyen dolgozhatom, ahol az érték számít, nem az érdek

Milyen érzéssel gondol vissza erre az öt évre?

Nagyon sok üzenetet kaptunk ez alatt az idõszak alatt, mind a mûvészektõl, mind a nézõktõl. A szerkesztõség az évek során több elismerésben is részesült: a Kikötõ - Kultúránk a világban címû mûsorért Bécsben vehettük át az Erasmus Emblémát, a 750. adás alkalmával az Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri dicsérõ oklevelét kapta a mûsor, és Szervátiusz-díjban is részesültünk.

Több újságcikk jelent meg a munkánkkal kapcsolatban, de a pozitív elismerés szerencsére több a mérleg serpenyõjében. Ám a kritikára mindig odafigyeltünk, mert ha az adott pillanatban nem is esett jól - vagy netalán igazságtalannak tartottuk-, mindig megbeszéltük a kollégákkal, kiveséztük az adott mûsort, hogy mit lehetett volna jobban körül járni. Ezek a megbeszélések, a közös gondolkodás egyébként jellemzõje a csapatnak, másként nem is lehet együtt dolgozni.

Milyen területek tartoznak Önhöz kulturális fõszerkesztõként?

A Mûvészeti Fõszerkesztõség mûsorait koordinálom, ügyelek a tartalomra, amibe beletartozik a Kikötõ is - amelyik a legédesebb gyermek, hiszen ez van legsûrûbben mûsoron, ezzel kell a legtöbbet törõdni. A Portré-sorozatunk havonta egyszer jelentkezik, az Élõ népzene hetente, a Lyukasóra havonta, a Világkikötõ évente 6-szor, az Etnoklub hetente, a Mûvészeti Mûhelyek és a Duna Színpad szintén heti rendszerességgel látható, és a Kikötõ Friss, mely, mint kulturális híradó, naponta jelentkezik, és diktál feszített tempót. De a Mûvészeti Fõszerkesztõséghez tartoznak a koncertfelvételek és a színházi elõadások is. Az én feladatom, hogy eldöntsem, mi kerüljön a mûsorokba, természetesen a felelõs szerkesztõvel egyetértésben. Ez persze nem könnyû dolog, mert naponta több száz ajánlat érkezik címünkre, a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. -ra, és folyamatosan mérlegelni kell.

Kik készítik a Kikötõt?

Felelõs szerkesztõként Gálfi Melinda, Mészáros Kati, Petrovics Eszter, Tolán Anna és Zudor Imola, a hírmûsorban pedig mellettük Szabó Zsóka és Selmeczi Borbála dolgozik. Nagy Judit és Keserû Judit szerkesztõk most otthon vannak a kisbabáikkal, ahogy Kalocsai Andrea mûsorvezetõ is - õket várjuk vissza. Van egy kollégánk, Hajdú Gábor, aki ugyan most nem a mûvészeti szerkesztõségben dolgozik, hanem a Hattól nyolcigot és a TÉRképet erõsíti, de bármikor számíthatunk rá, szívügye a Kikötõ, így õt is szeretném megemlíteni csakúgy, mint Lévai Istvánt, és Takács Olgát, aki már nyugdíjas, de legalább annyira intenzíven dolgozik, mint bármely aktív korú kollégám. Õ az irodalom nagy szakértõje, és bármikor lelkesen robog végig akár a fél országon is egy jó könyvért, vagy egy izgalmas íróért. Galamb Margit a határon túli és a vidéki tudósítóinkkal tartja a kapcsolatot, Mendrei Veronika nagyon precízen archivál. Nagyon fontos a gyártás: Mihalik Ágnes, Siklósi Nóra felvételvezetõk és Szentmiklósi Sára gyártásvezetõ, akik mindig minden falat ledöntenek a felvételek sikeréért.

Kiket láthatnak a nézõk a képernyõn?

Négy mûsorvezetõnk van, Kalocsai Andrea, Teszári Nóra, Kembe Sorel-Arthur és Szikszai Rémusz. A lányok már régóta itt dolgoznak, az elsõ adásunkat Kalocsai Andrea vezette, a másodikat pedig Teszári Nóra - õk mindketten profi mûsorvezetõk. Nórinak féléves volt a második gyermeke, amikor 2005 októberében elkezdte a mûsort, Andrea pedig épp most van otthon a kislányával. Sokéves gyakorlatuk ellenére mindig lelkiismeretesen felkészülnek az adásokra. A rutinra akkor van szükség, amikor váratlan helyzeteket kell megoldani – márpedig minden nap, minden forgatáson, de akár a stúdióban is – vannak váratlan helyzetek. Akár csak annyi, hogy eldurran egy lámpa adás közben, és ezt valahogy le kell reagálni, vagy késik egy vendég, s akkor fel kell borítani az egész adásmenetet.

És a fiúk?

Kembe Sorel-Arthur teljes gõzzel viszi a mûsorokat a vállán. Nagyon szeretünk vele dolgozni, mert jó természete van, sosem lehet kihozni a sodrából, és nem mondja azt soha, hogy ez neki túl nagy falat – igyekszik a lehetõ legjobban felkészülni. A másik férfi mûsorvezetõ Szikszai Rémusz színmûvész, akit nézõink kicsit ritkábban láthatnak, hiszen neki elsõsorban a színház az élete. Nagyon eredeti figura, és azon túl, hogy lelkiismeretesen felkészül minden beszélgetésre, iszonyú jó humorérzéke van, mûvelt és játékos.

Milyen hangulat uralkodik a szerkesztõségben?

Nálunk nincsenek kialakult párosok a szerkesztõk és a mûsorvezetõk között, ugyanis sosem volt probléma, hogy nem akartak volna együtt dolgozni - és ez nagyon jó. Nem azt mondom persze, hogy a hetedik emeleten eufórikus hangulat van, de odafigyelünk egymásra. Ritkán vagyunk mindannyian együtt, hiszen valaki mindig forgat, vagy vág, és a szerkesztõségi megbeszéléseken túl ezért is tartottam mindig fontosnak, hogy amikor kerek adásszámhoz érkezünk, azt megünnepeljük.

Csak szûk körben, vagy ismert mûvészeket is meg szoktak hívni ezekre a jubileumi ünnepségekre?

Általában mûvészekkel együtt ünnepeltünk, igen. A 300. adás után például csináltunk egy olyan Kikötõ Extrát, amelybe neves mûvészeket hívtunk meg, és a kultúra értékeirõl beszélgettünk velük - nem magunkat dicsértetve. Az 500. adásnál forgatási helyszínnek kölcsönvettük az A38 állóhajót, és oda hívtunk el szintén közismert alkotókat, akikkel a mûvészeti élet aktuális örömeirõl és problémáiról beszélgettünk. A 750. adást stílusosan a Dunán, egy hajón ünnepeltük meg, hiszen a kultúra hajójának nevezzük ezt a mûsort, ami nagyon sok helyen kiköt - szokták is mondani, hogy ti mindenhol ott vagytok. Sajnos mindenhol nem, de igyekszünk sok helyen jelen lenni.

És mire számíthatnak az ezredik adás nézõi?

Most arra gondoltunk, hogy megmutatjuk a nézõknek, kik készítik ezt a mûsort. Pécsre mentünk, Európa Kulturális Fõvárosába, beleszagoltunk egy kicsit a POSzT, a X. Pécsi Országos Színházi Találkozó hangulatába, megnéztük az épülõ koncerttermet, a Munkácsy- trilógiát és utazás közben megidéztük a legemlékezetesebb pillanatokat is. A buszban odafelé menet végig forogtak a kamerák: egyik történet a másikat követte, jókedvû visszatekintésben volt részünk. Szóba került például - a magyar mûvészeken kívül - Jeremy Irons, Juliette Binoche, José Cura, Audrey Tautou – és az adásban vissza is játszunk ezekbõl a találkozásokból néhányat. Tehát a mûvészek most is jelen lesznek, hiszen nélkülük nem lenne mûsor.

Önnek hogyan indult a pályája?

1994-ben csöppentem bele a televíziózásba, ekkor még azt sem tudtam, hogy mi minden található egy stúdióban. Egy kis televízióban, a Csepp Tv-ben kezdtem tanulni a szakmát, ahol nagyon jó tanítóim voltak. A Komlósi Oktatási Stúdióban is igyekeztem minél több elméleti tudást és tapasztalatot magamra szedni, de ezt a szakmát igazából úgy lehet megtanulni, ha csinálod. És persze nyilván nem fõszerkesztõnek érkezik az ember egy televízióba, hanem riporterként - és ha már nagyon sok jó anyagot elkészített, akkor lehetõséget kap arra, hogy egy rovat gazdája lehessen, késõbb egész mûsort szerkesszen. Én is így jártam végig 1998-tól a ranglétrát a Duna Televízióban: kulturális témákkal foglalkozó riporterbõl lettem szerkesztõ, mellette mûsorvezetõ, majd 2005-tõl fõszerkesztõ.

Nem hiányoznak ezek a forgatások?

Most más a feladatom, de évente kétszer-háromszor azért volt lehetõségem mûsort, vagy portrét készíteni. Hihetetlen pillanat volt egyébként, amikor 2005-ben Cselényi László megkérdezte tõlem, hogy lennék-e a Mûvészeti Fõszerkesztõség vezetõje. Azt válaszoltam, hogy nagyon nagy megtiszteltetés, és úgy érzem, meg is tudnék birkózni a feladattal, de mégis kérek egy kis idõt, hogy átgondolhassam. Egyfelõl persze ujjongani szerettem volna, mert ez az a világ, amelyik érdekel, másfelõl viszont volt egy nagy adag rémület is bennem, hogy megfelelek-e. Ismertem a kollégákat, és õk ismertek engem. De vajon el tudnak-e fogadni vezetõjüknek? És én át tudom-e látni a teljes területet, össze tudom-e fogni a társaságot?

Az egyértelmû volt, hogy nem vagyok minden mûvészeti ágnak a szakértõje, tehát biztos alul maradok pl. egy olyan irodalmi szerkesztõvel szemben, aki az egész életét erre tette fel. Így – miután elfogadtam az Elnök felkérését - az elsõ megbeszélésünket azzal kezdtem a szerkesztõségben, hogy nagyon fontosak vagytok, és sokszor fogok hozzátok tanácsért fordulni - azt gondolom, így nem okoztam csalódást. Õk pedig végképp nem okoztak nekem csalódást. Számíthatok rájuk, õk pedig számíthatnak rám. Csakis így tud mûködni egy csapat. Lehet, hogy közhelyes a zárómondatom, de a jó gondolatok, ötletek, a hihetetlenül gazdag és színes kultúránk iránti elkötelezettségünk együtt tart bennünket. És boldogok vagyunk, hogy a Duna Televízióban dolgozhatunk, ahol az érték számít, nem az érdek. Erdõs Zsófia
 

Kakukk melléklet

Pályázat PályázatVideó Videó
Nyerj NyerjLetöltés Letöltés
Partnerek: